A vírus, az azzal kapcsolatos pánikkeltés és a félelem növelésére szolgáló eltúlzott intézkedések mind a halálfélelmet növelik az átlagemberben. Hiszen mindenki fél valamitől, szokták mondani. Valójában viszont egyvalamitől félünk igazán, attól, hogy meghalunk. Ennek a világnak az a legnagyobb baja szerintem, hogy mi emberek nem tudjuk, hogyan kel felkészülni a halálra, félünk, hogy mi lesz utána, a mennybe kerülünk-e?! Nem vagyunk hibásak, hiszen senki nem tanítja hivatalosan a halál misztériumát. Csak fel szeretném hívni a figyelmet, hogy sok probléma azért van a Földön, mert annyira félünk a végső távozástól, hogy bármit megtennénk, hogy picit, akár pár perccel kitoljuk a kaszás érkezését. Ehhez a témához szeretnék egy-két szót hozzászólni.
Tisztázni szeretném azért, hogy én egy 32 éves, jó egészségi állapotban lévő fiatalember vagyok, ezenkívül csak 24 évesnek nézek ki. Tehát nekem még remélhetőleg messze van a halál időpontja, de kibicnek semmi sem drága, szokták mondani. Most én leszek a kibic.Amúgy szerintem pont ezért tudok szakérteni a témában, mert független tudok maradni a haláltól, avagy a kaszástól.
Ma minden hír, minden cikk csak arra jó, hogy féljünk. Elkapunk rettenetes és halálos vírusokat. Egészséges ember is megöli a nagymamáját. A terroristák lelövik a békés embereket, mint a kutyákat. Baltás gyilkosok vagy halálos szúnyogok mindenütt. Ha kilépünk az utcára, bármikor meghalhatunk, hiszen mindenki látja, hányan halnak meg az utakon. Elég, ha egy őrült mercis felmegy a járdára, és ledarál mindenkit. Akkor maradjunk otthon. Az sem megoldás, a múltkor egy gyertyával felgyújtottak egy egész házat. Tehát a szerencsétlen átlagember csak néz és retteg, minden percét az életéből a rettegésnek és az elővigyázatosságnak adja, nem élvez semmit, csak fél. Ülnek a metrón az öregek, és most már a fiatalok is, és látom rajtuk a rettegést. A félelmet attól, hogy „na, most halok meg, vagy most ölök meg valakit”. Na, én azt mondom, hogy ebből a mentalitásból elég volt, mert nem lehet így tovább élni!!!
Először is tisztázzuk, hogy mind meghalunk egyszer. Születünk, élünk, és a végén meghalunk. Mindenki máskor és máshogy. Az egyéni életünk, karmikus múltunk dönti el, hogy mikor és hogyan kell elmennünk, szenvedéssel vagy megbékélve. Ki milyen sorsot érdemel az előélete alapján. Az intelligens univerzumban nincs egyenlőség, mindenki a saját magának kijáró életet éli. Mindenki saját sorsának kovácsa. Én azt mondom, hogy ha egy adott személy jó úton jár, a saját életfeladatát rendben teljesíti, akkor baj nem lehet, nem fog idő előtt meghalni.
Ennek tükrében mondom, hogy megérzéssel mindenki találja meg saját magának a legjobb helyet és a helyes utat, a tevékenységeket, amiben ki tud teljesedni, Amikor jól érzi magát. Csináljon meg minden olyan dolgot, amit eddig halogatott, és minden rendben lesz. Itt minden egyénnek más és más az útja, nincs recept. Valaki otthon, a családjával tud kiteljesedni, valaki a munkában, valaki mindenütt. Ennek a lényege az, ha az előző pár sort csak megpróbáljuk betartani, pozitívan élünk, akkor egy fél évszázaddal is meghosszabbíthatjuk az életünket, és a lelki eredetű betegségek, pl. rák, el is kerülnek minket..Egy római katolikus pap mondta sima szentmise közben a gyöngyösi templomban a következőket: „Krisztust ne fent keressük, hanem saját magunkban. Éljünk úgy, ahogy Krisztus tette, menjünk végig az útján, és ha már mi magunk is úgy élünk, úgy gondolkodunk és úgy szeretünk, mint Jézus, akkor mi is hasonlítani fogunk Rá, mi magunk adjuk a szeretetet”.
De a halál így is eljön egyszer. Minden vallás és az összes spirituális irányzat is állítja, hogy a halállal nem ér véget az élet. Hát ennyien, annyi gondolkodó azért nem tud tévedni. Ha igazuk van, akkor mi egészen rosszul fogjuk meg a dolgokat. Ha a halál után megyünk valahova úgyis, ami mindenki szerint egy jobb hely, akkor mi itt mit görcsölünk mindenen? Hova rohanunk? Minek szerzünk annyi mindent, amit utána úgysem tudunk magunkkal vinni? Éljünk rendesen, éljünk magunknak, a szeretteinknek, és érezzük jól magunkat. Hallgassunk a megérzéseinkre, mert ha így teszünk, akkor minden sikerülni fog görcsölés nélkül is. Az a lényeg, hogy mit, milyen lelkiséggel teszel! Mondok egy példát, ha te egy nagy házat veszel, szerzel vagy építesz, de azt nem szívesen csinálod, tele a hócipőd az egésszel, és semmi élvezet nincs benne, semmi szeretet, akkor ezt a házat, amit megszereztél, a halálod óráján az Univerzum vagy Isten az égvilágon semmire sem fogja értékelni. Sőt! Még ha az illető egy hajléktalan, és a családjának csak egy papírdarabot tud adni, hogy ráfeküdjön, de azt szívvel, azt a Mindenség fogja értékelni! Mert odafent az érzések számítanak, hogy mit milyen lelkiséggel tettél. Az alapján dönti el a helyünket. Én személy szerint a reinkarnációban hiszek, nem is hiszem, hanem tudom, hogy így van. Ha normálisan éltél, akkor egy jó helyre fogsz ezután is kerülni, és tudod folytatni az életfeladatod anélkül, hogy komolyabb gondod lenne.
Tehát ha belegondolunk, hogy sose halunk meg, legfeljebb elfelejtjük, hogy honnan jöttünk, akkor minek félnénk, minek görcsölnénk, hisz tengernyi időnk van még. Éljünk félelem és görcsök nélkül, szívvel, és bízzunk benne, hogy halálunk után is jó helyre kerülünk.. Aki így él, annak semmilyen vírus nem fog ártani!
