Amikor felfedeztem, hogy Magyarországon létezik hindu templom és hindu szokások szerint élő magyar közösség, akkor felcsillant a szemem, hiszen hazánkban a negyedik legnagyobb vallási irányzat a Krisna-tudat, a hindu viszont nagyon ritka, hiszen az élő többistenhit miatt annyira bonyolult, hogy igazán csak az érti, aki beleszületik, ezért Indián kívül nincs igazán jelen ez az érdekes többistenhitű vallás.

Szatymazig utaztam vonattal, ahonnan Volánbusszal mentem tovább. Volt külön ilyen megállója, hogy „Nandafalva”. Már messziről igen érdekes látványt nyújtottak a tanyavilágban az ide nem illő fura imazászlók, de ebből már láttam, hogy jó helyen járok. A hindu templom nagy kertje nyitva volt, nekem első ránézésre a Krisna-völgyet idézte.

A templomot egy aranyos kis tó partján találjuk.

 A kertben sokféle érdekes, spirituális jelentéssel bíró szobor van, le is lehet kicsit ülni egyet gondolkodni vagy meditálni.

A templom sajnos zárva volt, de be lehetett látni. Nagyon szép tiszta volt, és érdekes alakokkal díszített. Kívülről egy teljesen előírásszerű Shiva-templom, belülről azért ez már nem ilyen egyértelmű, hiszen Buddha és Krisna is megjelenik a motívumok közt. Amúgy az eredeti hindu vallás nagyon befogadó, az összes vallást magába „engedi”, és beintegrálja a saját rendszerébe. Amikor az ember egy ilyen csodálatos és igen erős energiájú helyen van, akkor elengedi a vallásokat. Mert sosem a vallás a lényeg. Mindig TE magad vagy a lényeg, és az összes vallás mind a TE belső utad meséli el. Krisztus, Krisna és Buddha története is ugyanaz, megpróbáltatásaik mind életünk egy-egy állomására hívják fel a figyelmet útban az EGY, vagyis a megvilágosodás felé. Buddha több mindent megspórolt nekünk, nem kell aszkétának lennünk, nem kell magunkat sanyargatnunk például, mert nem az az út. Próbáljunk meg az IS-IS szerint élni, és úgy jobb lesz. Tehát ebből azt akartam kihozni, hogy sosem a vallás vagy a szertartások külsőségei kössék le a figyelmünket, mert azok megint a lényegről terelik el a figyelmet. Befelé figyeljünk, mindent tegyünk saját érzéseink és megérzéseink szerint.

Visszakanyarodva a templomkerthez: Látszik, hogy itt nagy élet szokott lenni, van egy nagy vizesblokk mosdókkal és WC-kkel, rengeteg hely táborozáshoz, egy nagy parkoló és még a távolban egy elvonulóház is, a parkban rengeteg pad. Csak most üres volt a hely, én voltam egyedül, a fű is már igen-igen megnőtt, de nem baj, mert így természetes a hely.

A google maps jelöl egy Ashramot, vagyis egy elvonulóházat a környéken. Elsétáltam odáig, de sajnos már romos. Nem lakja senki, de látszik, hogy ez az Ashram anno Krisna-tudatú híveket szolgált, akik el kívántak vonulni a világ elől.

Csodálatos az alföldi táj, és nekem nagyon tetszik, hogy a tipikus magyar rónaságon ilyen lelki/spirituális élet zajlik.

Visszaértem a templomhoz, a visszainduló buszig volt még bő egy órám. Mikor odaértem, találkoztam egy bácsival, aki a templom melletti szép házból, vagyis inkább tanyáról lépett ki. Kiderült, ő az egyik alapítója Nandafalvának. Beszélgettünk egy jót. Kiderült, hogy a lelki életen és ázsiai vallások gyakorlásán alapuló tanyasi terület már 1979 óta működik. Az akkori szocialista érában nagyon nehéz volt fennmaradniuk, sokszor alig sikerült nekik,de valahogy égi segítséget kaptak mindig, és a hely fenn tudott maradni még 10 kemény évig a szocializmusban is. Ehhez nagyon kellett az amúgy magyar fiatalok elköteleződése a lelki élet iránt!!!1990 után jött a jobb világ, több híres külföldi politikai vallási vezető is járt itt, még Indiából is jöttek ide. A templom 1999-ben épült fel. Így a falu sokkal régebbi, mint a Krisna-völgy.

Nandafalva ma is fogad látogatókat, a meghirdetett időpontokban (idén nem) vannak elvonulásaik is.

Nagyon nagy élmény volt ez a pár óra, amit az alföldi tanyavilág ezen igen érdekes szegletén töltöttem. Feltöltekeztem pozitív energiákkal, és újabb megerősítéseket kaptam az élettől ahhoz, hogy jó úton járok.